Amikor távoli helyre utazunk, élményeinket akarva-akaratlanul is befolyásolja a hely, ahol a célig megtett hosszú órákat töltjük: úti beszámolónk egészen más lehet egy vasúti kocsi kemény műbőr ülése, egy autó kényelme vagy épp egy fapados repülőgép könyöktámaszért folytatott csendes harca után. És hogy hogy jön ide a címben említett raklap? Úgy, hogy a „kényelmet” a rakományok is igénylik. Ügyfeleink ugyanis azt várják el, hogy célba érve áruik ne legyenek gyűröttek, töröttek, hanem használatra készen landoljanak a helyszínen.
Az egyik legnépszerűbb eszköz erre a célra mind világszerte, mind cégünknél a raklap. Létezését olyan természetesként kezeljük, akárcsak a kamion kereket – nem gondolnánk, de talán éppen azért, mert a találmány fontossága ez utóbbival vetekszik. Ha magunk elé képzelünk egy rakodási folyamatot, felmerül a kérdés: mi volt előbb? A tyúk, a tojás, a raklap, vagy a targonca?
Krisztustól a tömegtermelés megjelenéséig
A válaszadáshoz tegyünk egy rövid utazást a szállítmányozás történelmébe! Megállapíthatjuk: sok múlik azon, hogy a történelmi találmányok során mi az, ami már mai szemmel is raklapnak tűnik. Hogy pontosan mikor jelent meg az első ilyen hasznos faszerkezet, arra nincs tudományos bizonyítékunk, annyi viszont bizonyos, hogy korban sem sokkal maradt le a kerék feltalálása mögött. Már a Krisztus születése előtti első évezredből is találtak a használatára utaló nyomokat, maira hasonlító formáját azonban csak az 1800-as évekre nyerte el.
Raklap forradalom
A raklap igazi forradalmát – mint oly sok találmányét – egy igen erős fejlesztési igény, a második világháború kitörése hozta meg. Ekkorra már két éve elérhető volt a gázüzemű, villás targonca is, és a korábbi kisüzemi, mondhatni kézműves raklapgyártás nagyságrendje csakhamar nyolcjegyűre nőtt. Ehhez az időszakhoz köthető a több oldalról felemelhető paletták kifejlesztése is – első hallásra talán nem tűnik nagy innovációnak, ám alkalmazásától kezdve feleannyi idő alatt is lehetséges volt bepakolni ugyanazt a rakományt.
Felnőtt kirakós
A berakodási sebesség növelése után a rakodóknak új kihívásokkal kellett szembenézniük: a különböző raklapgyártók bizony egyedi színt és méretet – vittek a gyártásba, így a jármű megtöltése leginkább egy hatalmas, felnőtt kirakósra hasonlított.
Szabványos raklapok svéd módra
Ennek az időigényes játéknak vetett véget 1961-ben az egységes európai szabvány bevezetése, ami egy svéd testvérpár, Ivar és Tore Svensson nevéhez fűződik. Ők voltak azok, akik az Európai Vasutak Szövetsége felhívására, a gyümölcsös ládák kialakításából inspirálódva megalkották az EUR palettákat, a rakodási időt immár tizedére csökkentve.
A raklap története remekül bizonyítja, hogy a logisztikában sokszor egészen apró változtatások jelentenek hatalmas innovációt.